„Adj szüleinek szeretetet és bátorságot…”

Lelki adoptálók országos találkozója volt a Sziklatemplomban.

2020. február 18.

Aki lelki adoptálást vállal, kilenc hónapon keresztül mindennap imádkozik egy magzatért, akit az abortusz veszélye fenyeget. Ez egy egyénileg végzett szolgálat, azonban megerősíti az imádkozókat az időnkénti találkozás és a közös ima a többiekkel. A lelki adoptálók országos találkozóját február 1-jén rendezte meg a József Szövetség a budapesti Sziklatemplomban.
Puskás Antal pálos szerzetes, aki a József Szövetség egyik alapítója, a találkozón elmondta, nemrég egy pálos kiállítóbusszal járta egy hétig Lengyelországot, és a rendjükről, illetve az éppen 750 éve meghalt alapító atyáról, Boldog Özsébről tartott előadásokat. Boldog Özséb esztergomi kanonok rangjáról lemondva remetének állt, amikor Isten látomást küldött neki: apró lángokat látott mindenütt az erdőben, amelyek felé közeledve egy nagy lánggá egyesültek.

Puskás Antal a lelki adoptálók „virtuális közösségét” ehhez a képhez hasonlította: a Szentlélek egyenként meggyújt egy-egy lelket az országban, hogy a meg nem születettekért, az abortusszal fenyegetett magzatokért tegyen, az élet megmentésén fáradozzon, és ezek a kis egyéni erőfeszítések a kegyelem nagy tüzévé állnak össze egy-egy ilyen találkozón.

A pálos szerzetes úgy fogalmazott: „réskitöltőknek” kell lennünk. Régen külön szakma volt a várak falán keletkezett rések betapasztása, és ezek az emberek tudták, alapvető szerepük van abban, hogy a vár elesik-e, vagy megmenekül. A rések, melyeket nekünk kell kitölteni, a társadalomban keletkezett hiányok. Ilyen ma az élet védelme is: a magzatok, a családok, az idősek óriási hiányt szenvednek, a társadalom már nem úgy tekint rájuk, mint a közösség legnagyobb értékeire.

Szeretet, szerelem még van, de bátorság az élet vállalására már egyre kevésbé – mondta az egyik résztvevő, aki ezzel a lelki adoptálók napi imájának szövegére is utalt: „adj szüleinek szeretetet és bátorságot, hogy meghagyják gyermekük életét...”

A rendszeressé váló imaélet; annak felismerése, hogy az emberi élet a legnagyobb kincs; érzékennyé válni mások szenvedésére; a segítségnyújtás öröme; gyógyulás az abortusz utáni bűntudatból – ezek a leggyakoribb gyümölcsei a lelki adoptálásban való részvételnek – mondta el Olaj Dávid, a József Szövetség elnöke. Számos családban a lelki adoptálás elkezdésével tört meg a többéves meddőség. Nagyon sok abortusszal érintett is átveszi ezt az imát, és így küzd meg a bűntudatával, közben kiengesztelődik Istennel, önmagával.

György-Deák Anna, a József Szövetség országos koordinátora arról számolt be, hogy egyre nő a lelki adoptálók száma Magyarországon. A legkülönbözőbb módokon találnak rá az emberek erre az imára. Van, aki egy tanúságtételt hallott, van, aki egy ismertetőt vagy imakártyát talált egy templomban, van, aki az interneten, megint mások ismerőstől vagy lelkigyakorlaton hallottak a lelki adoptálásról. „A Lélek ott fú, ahol akar, és mindenkit másképp szólít meg.”

Néhány tanúságtétel a találkozóról:

– Nem mi mentjük meg a babákat, hanem rajtunk keresztül Isten. A gőg, hogy meg tudunk oldani ilyen problémákat, elzár minket a kegyelemtől, de amikor belátjuk, hogy „csak” Isten eszközei vagyunk, minden a helyére kerül, és csodák történnek.

– Ez az imádság „ragadós”: amikor másodszorra kezdtem el, már a férjem is csatlakozott. Együtt, ünnepélyes fogadalomtétellel kezdtük a kilenc hónapot, és nagyon sokat adott a kapcsolatunknak, hogy közösen imádkozunk.

– Van két testvérem, akik sajnos magzatkorukban meghaltak. Ez az ima segít nekem rájuk is emlékezni, és tudatosítani, milyen fontos a magzatokért mondott ima.

– Úgy érzem, hogy a saját gyógyulásomon túl ez az imádság abban segít, hogy a gyerekeimnél a minta már ne folytatódjon. És ennek már most vannak kézzelfogható nyomai: ők huszonéves fiatalok, és úgy döntöttek, hogy a babájukat fel szeretnék nevelni, összeházasodtak, és teljes szívvel beleálltak abba, hogy szülők lesznek.

Forrás és fotó: Magyar Kurír, József Szövetség