Első Remete Szent Pál Monasztikus Nővérei

MSPPE

Pálos Nővérek

A közösség hivatása szemlélődő-engesztelő.

A Közösséget, Esztergomi Boldog Özséb Engesztelő Nővérei (Boldog Özséb Nővérek) néven, 1989-ben Csipke Rózsa Mária Margit örökfogadalmas vizitációs nővér alapította Márianosztrán pálos segítséggel, pálos lelkiség szerint. Egyházjogi státusza akkor - mint a szerzetesrenddé válás első fokozata - magántársulás volt. Célkitűzése az engesztelés, az életforma kontemplatív, monasztikus. Az első nővérek 1991. január 20-án, Esztergomi Boldog Özséb ünnepén öltöztek be.

Mivel a márianosztrai épület nem volt alkalmas a szerzetesi életre, elfogadva a nyíregyházi főesperes atya meghívását, monostorépítés reményében Kálmánházára települtek át 1991. október 1-jén, ahol 1993. október 8-ig éltek.

Közben 1992 decemberében a Nógrád megyei Erdőkürtön monostorépítésre alkalmas, közel 2 hektár, területet kaptak ajándékba az önkormányzattól. Az építkezés megkezdésekor a közeli Csécsére költöztek át egy egyházközségi épületbe, hogy szervezni, irányítani, ellenőrizni tudják a munkát.

1995-ben Keszthelyi Ferenc megyéspüspök úr consociatio publica - hivatalos társulás - státuszára emelte a közösséget. 1998. november 28-án a még nem kész, de már lakható erdőkürti monostorba költözött a közösség, s így folytatták tovább - anyagi lehetőségeik szerint - a munkálatokat.

1999. október 8-án szentelte fel Keszthelyi Ferenc megyéspüspök úr Magyarok Nagyasszonya titulusú monostorukat.

2003. júliusában a Pálos Rend a generális atya indítványozására, elfogadta a Közösséget a Rend induló női ágának, mivel szükségét érzik annak, hogy apostolkodó, egyre nehezebb pasztorációs életüknek imaháttere legyen. Ekkor változott meg a Közösség neve a jelenlegire. Jasna Gora-i letelepülésüket is várják.

2003 tavaszán kezdődtek az előkészületek az egri főegyházmegyei Novaj községben (Egertől 10 km) történő letelepedésükhöz. Itt a plébánia épületet kellet teljesen felújítaniuk és korszerűsíteniük.

2004. október 10-én költözött be két nővér az Irgalmas Jézus monostorba, melyet 2005. április 3-án áldotta meg Seregély István érsek úr.

Alapító elöljárójuk, Csipke Rózsa Irgalmas Jézusról nevezett Mária Margit anya 2005. augusztus 26-án súlyos betegségben elhunyt. Utódát, dr. Gádoros Atala Oltáriszentségről nevezett Mária Benedikta nővért, szeptember 29-én dr. Beer Miklós váci megyéspüspök úr elnökletével tartott ülésen választották meg titkos szavazással.

Szerzetesi életük célja az engesztelés: "Elsősorban Isten dicsősége. Ennek szolgálatában törekednek az evangéliumi tisztaság, szegénység, engedelmesség és az állandó engesztelés négyes fogadalmának megtartása által a megszentelődésre. Másodsorban és különösen is életcéljuknak tekintik főként a magyarok bűneivel megbántott, végtelen fölségű Isten engesztelését, a Vele való bensőséges, kontemplatív, áldozatos, vezeklő és munkálkodó egyesülés révén. Harmadszor: Boldog Özséb példájára, életáldozatukkal elősegítik az Egyház - elsősorban a magyar egyház - papjainak, a magyar nemzetnek és a világnak megszentelődését. Negyedszer: munkálkodnak azon, hogy Krisztus Királynak az egész világ feletti uralma és az Ő békéje elérkezzék, felhasználva ehhez Édesanyánknak, a Magyarok Nagyasszonyának, a Világ Királynőjének közbenjárását, aki a Közösség Édesanyja és különleges Pártfogója." (Szabály)

A teljes római zsolozsmát végzik, naponta szentségkitételes engesztelőórát és egymást váltva szentségimádást tartanak. Lehetőség van remetejellegű életre is a Közösség keretein belül. Az engesztelésbe bekapcsolódnak még a Közösséghez tartozó világban élők. Szerzetesi Hivatást érző lányoknak egész évben tartanak egyéni lelkigyakorlatot hivatásuk tisztázása céljából, mely kapcsán lehetőség van a nővérek életének megismerésére is.

Egyházjogi státusza: egyházmegyei jogú krisztushívők hivatalos társulása.

A közösség jogi személy.

A közösség központja:

Anyaház - Magyarok Nagyasszonya Monostor

Dr. Gádoros Atala M. Benedikta elöljáró

Cím: 2176 Erdőkürt Kossuth u. 2

Tel.: (32) 479-139

Lelkiségünk, sajátos karizmánk

Lelkiségünk kontemplatív, engesztelő. Más szemlélődő rendben is él az engesztelés gondolata - sőt talán az aktív közösségekben is -, nálunk azonban ez központi, annyira, hogy fogadalmat is teszünk az állandó engesztelésre. Így egész életünk engeszteléssé válik (munkánk, áldozataink, nehézségeink, kísértéseink elviselése, sőt örömeink, pihenésünk stb. is). Mint Szent Pál mondja: "Testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára." (Kol 1,24.)

Engesztelő életünk egyik megnyilvánulása az Oltáriszentség imádása, ebből és a szentmiséből fakad annak vágya és hozzá az erő.

Egy örökfogadalmas nővér naponta két-két és fél órát tölt az Oltáriszentség előtt (képzésben lévőknek ez másfél-két óra). Egy óra, az úgynevezett engesztelő óra az irgalmasság órájában, mely közös, és még egy óra egyéni, egymást váltva, péntek éjszaka a matutinum után még fél óra közös. Így közösségünk egymást váltva jelenleg minden nap 8-9 órát áll őrt a Szentségi Jézus előtt, képviselve szenvedő, bűnbe süllyedt embertársainkat és esedezve értük, valamint erőt kérve munkában verejtékező nővértársaink és pálos testvéreink számára. Szentségimádásunk csendes jelenlét.

A nővérek az emberiség "Mózesei", akik kitárt karral esdik le - Jézus Krisztus áldozatával egyesülten - a kegyelmet a világra.

Engesztelő imánkat Keszthelyi Ferenc váci megyéspüspök úr hagyta jóvá 1996-ban. A 2006-os imaév óta az egész országban imádkozzák, mivel ez került bele az azt meghirdető püspöki körlevélbe.

Elsősorban, de nem kizárólag, nemzetünkért könyörgünk, annak bűneiért engesztelünk, valamint az Egyházért, papjainkért (elsősorban a magyarokért). Természetesen más országban történő alapítás esetén annak az országnak, nemzetnek szükségei lesznek a központban.

Egyedül a Jézus Krisztus áldozatával egyesített ima, áldozat, vezeklés kegyelme az, amelynek semmilyen erő nem szabhat határt, eljut mindenhova, ahol szükség van rá, ahova Isten szánja. Boldog Özséb, a pálosok alapítója is a tatár dúlásban megtépázott hazájáért vonult a remeteségbe. A pálosok kevésbé ismert jelmondata: "Isten iránti szeretetből áldozattá válni a magyar bűnösökért." (Ex caritate ergo Deum, holocaustum esse pro peccatis hungaricis.)

Fatimában is a Szűzanya igen sürgette az engesztelést, a bűnösökért vállalt áldozatot. (Sokan kerülnek a pokolba, mert nincs aki imádkozna értük.)

Mártírsorsú Mindszenty József volt bíboros úr is az engesztelésben látta népünk megmentésének lehetőségét.

Engesztelési gyakorlatain főbb megnyilvánulásait a Szabály tartalmazza. Naponta hét és fél - nyolc óra az imánk, egyes napokon még több. Mivel törekszünk, amiben csak lehet, önállóak lenni, sokat dolgozunk is.

Vannak külső - világi - engesztelőink is, akik, ha egy évig lelkiismeretesen betartják a számukra előírtakat, fogadalmat tehetnek az engesztelésre. Célunk, hogy egyetlen település se legyen hazánkban, ahol valaki ne engesztelne.