Mivel a Duna ezen a helyen volt a legkeskenyebb, ezért már ősidők óta volt itt átkelőhely, melyet a hegyről Pesti-révnek neveztek. A folyó bal partján kialakult nagyobbik települést Pestnek, a jobb parton lévőt pedig Kis-Pestnek hívták. Néhány száz évvel később az idetelepülő németek is átvették Pest városának nevét, s a maguk nyelvére lefordítva, „Ofen”-nek nevezték el. 

  1046 őszén felerősödtek a belviszályok Magyarországon. Péter király zsarnoki uralma véget ért, s a köznép vissza akart térni az ősi pogány szokásokhoz. A magyar főurak pedig hazahívták a számüzetésben élő Árpád-házi hercegeket. A királyi tanács Gellértet és két püspöktársát küldte fogadásukra, de mivel a hercegek még nem érkeztek meg Székesfehérvárra, ezért továbbutaztak Diósdig. Másnap reggel, Gellértnek a Szent Szabina-templomban mondott miséje közben látomása volt közelgő vértanúságukról. Útjukat folytatva a pesti-révhez értek, ahol Vata pogány lázadói kőzáporral törtek rájuk. Gellértet kirángatták a szekeréből, hozzákötözték egy kordéhoz, és a Kelen-hegy szikláiról a mélybe taszították.

A Sziklatemplom építésének gondolata 1924-ben vetődött fel, amikor egy magyar zarándokcsoport a világhírű franciaországi kegyhelyen, Lourdes-ban járt. Eredetileg a Szent Gellért-hegy déli oldalán lévő Szent Iván barlangot szerették volna a lourdes-i grotta mintájára engesztelő szentéllyé megépíteni. Később azonban a barlang természetes üregét, a hegy belsejében robbantásokkal kialakított mesterséges barlangrésszel bővítették ki. A templomépítés munkálataival 1931 tavaszára készültek el. 1934-ben egy neoromán stílusú kolostort építettek a templomhoz, a hegy Duna felöli oldalán, a szülőföldjére hazatelepülő egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálosok számára.

A rend alapítója Boldog Özséb 1200 körül született. 1246-ban kanonoki rangjáról és vagyonáról lemondva a Pilis rengetegébe vonult és három évig élte a remeték csendes, egyszerű, mégis nagyon nehéz életét. 1250-ben gyűjtötte össze a Pilisben és az ország távolabbi részein élő remetéket, hogy imádságukat, áldozataikat közösen ajánlják Istennek, a történelem viharaiban oly nagyon megtépázott nemzetünkért.

Sajnos, II. József osztrák császár, az osztrák-magyar monarchia területén sok más szerzetesközösséggel együtt, 1786-ban a Pálos Rendet is feloszlatta. Így ennek a magyar földből származó, magyar lelkiséget hordozó, életüket a magyarságért áldozó rendnek mindössze két kolostora maradt meg, mind a kettő Lengyelországban. A láng, mely fényével évszázadokon át bevilágította a magyarság egét, idegen földön pislákolt tovább, majdnem teljesen pusztulásra ítélve. 1934-ben térhettek vissza szülőföldjükre a Pálosok, és kezdték meg újból - 150 évi kényszerű szünet után - a magyarság szolgálatát.

Két évtized sem telt el, amikor ismét nehéz idők következtek mind az ország, mind a rend számára. 1950-ben a kommunista diktatúra emberei kíméletlen barbársággal rontottak mindarra, ami érték, s ami útjukban állt. A szerzeteseket egyetlen éjszaka teherautókra rakták és elszállították. Egyeseket közülük ártatlanul kivégeztek, a többieket pedig koholt vádak alapján börtönbüntetésre ítéltek. A Sziklatemplomot teljesen tönkretették, majd a hatvanas évek elején 1,5-2 méter vastagságú betonfallal a bejáratát elzárták. A templom helyén karsztvíz-megfigyelő állomást alakítottak ki, a kolostort pedig az Állami Balett Intézet használta, mint kollégiumot.

A templom vasrácsán a Pálos Rend címerét láthatjuk. A külső (a régi Szent Iván) barlangba lépve a lourdes-i Szent Szűz szobrát találjuk. A bejárattal szemben, a régi kórus fölött a rendalapító Boldog Özséb szobra áll. Bal oldalon Mindszenty József bíboros reliefje látható. A szentéletű főpapnak a kommunista diktatúra éveiben a hitéhez, az Egyházhoz, és a magyarsághoz való hűsége miatt börtönt és nagyon sok kínzást kellett elszenvednie a hatóság emberei részéről. Mindszenty többször is járt ebben a szentélyben. Nem sokkal a templom bezárása előtt kb. százezer zarándok hallgatta itt szavait. (Mindkét alkotást Marton László szobrászművész készítette.)

Jobbra látható még Remete Szt. Pál Prágában őrzött ereklyetartójának másolata is. (Barabás Edit alkotása.) 

A külső barlangból egy alagútszerű folyosón juthatunk a mélyebben fekvő, mesterségesen kialakított templomrészbe, ahol a szentmiséket és a különböző imádságokat tartják. Ide belépve az első, amit észreveszünk a kellemes hőmérséklet, mely télen-nyáron 20 °C körül van, a már említett melegvizű forrásoknak köszönhetően. 

A templomot Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelték fel, ezért is találhatjuk meg nem sokkal a bejárat után a Szűzanya Szent Koronával ékesített szobrát. Az ábrázolás érdekessége, hogy a kis Jézus nem Mária karján ül, hanem a szoknyája mellett áll, és az országalmát édesanyjának nyújtja, kérve, hogy fogadja el azt tőle. Az alkotóművész ezzel a mozdulattal gyönyörűen fejezte ki, hogy Szt. István első magyar király Isten akaratát teljesítette, amikor halála előtt a Szent Koronát, és vele együtt az egész Magyar nemzetet a Boldogasszony oltalmába ajánlotta. A másik különlegessége ennek az alkotásnak, a Szűzanya felső ruhája (mellénye), mely két egymással szembeforduló galambból áll. A magyar népművészetben nagyon gyakran használt díszítőelem a galamb. Közvetlen a Magyarok Nagyasszony szobor mellett találjuk Szt. István király fejszobrát.(Barabás Edit alkotása.) 

  1995-től egy magyar kutatócsoport Vörös Győző egyiptológus vezetésével Thébában, a Thot-hegyen több évig ásatásokat végzett, ahol feltárták a Montuhotep Szanhkaré fáraó (Kr. e. 2010-1998) által épített templomot.  1997-ben fedezték fel azt a 120 m-es királysírt, amelynek bejárata a Thot-hegy északi oldalán, egy függőleges sziklafalon, 17 méter magasan helyezkedik el. Valószínűnek látszik, hogy annak a fáraónak a temetkezési helyét találták meg, aki a hegyen lévő templomot emelte. A sírt már az ókorban kirabolták. Az öt nagy terem mellett, egy másodlagosan bemetszett szentélyre bukkantak, a Pantokrátor (a világ végén dicsőségesen eljövő, ítélkező) Krisztus freskójával. A kis kápolnát a thébai sivatagban élő kopt keresztény remeték készítették valószínűleg Kr. u. a IV. században. A VII. sz.-ban, az Egyiptomot leigázó mohamedán hódítók a szentélyt megrongálták, ezért a falfestmények csak töredékesen maradtak ránk.

A lengyel kápolna korlátja szépen állítja elénk ezt a kapcsolatot, ahogy a két nemzet címerét, mintegy összefogja a középen lévő harmadik, a pálos címer. Az itt található oltárt a lengyel uralkodóház jelvényéből, a Jagelló-sasból alakították ki, és azon a híres częstochowai szentély kegyképének, a Fekete Madonnának egy másolatát helyezték el. A képtől balra Nagy Lajos magyar király lánya, Szent Hedvig látható, aki lengyel királyné lett, jobbra pedig Boldog Özsébet ismerhetjük fel.

A kis kápolna egyik mélyedésében az auschwitzi haláltáborban meggyilkolt, lengyel minorita szerzetespap reliefje látható. Szent Maximilian Kolbe egy családapa helyett vállalta a haláltábor szörnyű kivégzését, az éhhalált. A tizennégynapi szenvedés áldozata nem volt hiábavaló, mert az édesapa túlélte a háborút, hazatérhetett négy gyermekéhez. 1971-ben pedig, családjával együtt részt vett megmentője boldoggá avatásán.

A lengyel kápolnából a főhajóba jut a látogató. Megrendítő az oltár fölött függő hatalmas feszület, melyen a mennyei Atyára föltekintő, haldokló Úr Jézust látjuk. A Sziklatemplom építését elindító magyar zarándoklat a spanyolországi Limpiászban is járt, ahol 1919 óta csodálatos események történtek. A feszületen függő Krisztus arca megelevenedett, és a kínhalál különböző fázisait tükrözte vissza. Ennek hírére egész Spanyolországból, majd a világ minden tájáról ezrek zarándokoltak el a feszülethez, ahol sok megtérés, imameghallgatás és gyógyulás történt.

A Sziklatemplom megépítésekor fényképek alapján elkészítették a limpiászi csodás feszület másolatát, amelyet sajnos a kommunisták a 1951-ben a templom bezárásakor eltüntettek. A most látható feszületet Szerváciusz István faragóművész készítette hársfából. 

A feszület alatt áll a templom főoltára, melyet 1990-ben szentelt fel Angelo Acerbi pápai nuncius. A nagyon érdekes zöld eozinnal díszített pyrogránit oltár a pécsi Zsolnay Porcelángyárban készült, Sikota Győző iparművész tervei alapján. Az oltár elején lévő díszítés elkészítéséhez a művész az őskeresztények egyik jelképét, a halat használta fel. A kerek féldomborműben a három hal, melynek egy feje van a Szentháromságot jelképezi.